A DOHÁNYZÁSRÓL

Napjainkban a túlzott mértéket öltött dohányzás mögött számtalan probléma áll, úgymint a depresszió és a stressz. Bizony, az orvosok is fújják a füstöt, pedig ők aztán igazán tudhatnák, hogy káros az egészségre. Erre mondják: bort iszik, de vizet prédikál.

Ma már a dohányosoknak is vannak jogaik, kijelölt helyek, ahol nyilvánosan füstölhetnek. Mindezzel egyet is értek, még akkor is, ha a dohányosok a nem dohányzók levegőjét szennyezik, megrövidítik a munkaidejüket a cigiszünetekkel, míg nemdohányzó társaikra több munka hárul.

A dohányzás már nem csak a felnőttek körében lett elterjedt szokás, hanem bizony a fiatalok körében is. És most nem a 16-17 évesekre gondolok. Megdöbbentő, de alig általános iskolás-korú gyerekek kezében is ott lóg a csikk, jelezve, hogy ők nem akármilyen gyerkőcök, ők bizony dohányoznak. Vajon a kisgyermek honnan sajátította el a dohányzás fortélyait? És honnan szerzett cigarettát? Talán lopott a szülei készletéből? Vagy talán vett? Esetleg megkérte az egyik idősebb iskolatársát? Hirtelen kérdések százai, sőt, ezrei ötlenek fel bennem.

Kezdjük az eladókkal. Meg sem kérdezik, hogy elmúltál-e már 18, mivel látják rajtad, hogy nem. Ennek ellenére kiszolgálnak. Talán nem tudnak olvasni, hogy „18 éven aluliaknak nem értékesíthető”? Nem tudom. Minden esetre neked kell eldöntened, hogy élsz-e a cigarettával, vagy sem.

Míg a felnőttek mentséget keresnek arra, hogy éppen most miért nem tudják lerakni a csikket - talán néha még megérthető magyarázattal szolgálnak -, addig a fiatalok dohányzása teljesen értelmetlennek tűnik - s valójában az is. Bizonyára a gyermekek is okolhatóak. Kíváncsiak, nem mernek nemet mondani, illetve nem akarnak lemaradni semmiről. Az iskolákban alsó tagozat 4. osztályától kezdve tartanak dohányzás-megelőzési órákat, amelyekkel méginkább felkeltik a diákok érdeklődését a „tiltott gyümölcs” iránt.

Egy szál cigaretta még nem tesz függővé. Az első szálat kellemetlen elszívni. Szédülés, erősebb cigi esetében akár hányás is lehet a velejárója. A kellemetlenségek ellenére mégis újra és újra rágyújtanak a tizenévesek. Talán maguk sem tudják, miért.

Munkahelyi problémák, álláskeresés, megélhetési gondok - csak hogy néhányat említsek a felnőttek problémáiból. Nem jut elég idejük a gyermekeikre. A kisgyermekek felcseperednek, és egyre több lesz a problémájuk, egyre inkább függővé válnak. Nem kell nekik már semmi, csak az a nyamvadt cigi. Ha egy koszos vasúti fülkében rágyújthatnak, nekik az már teljes komfortot jelent. És mire valóban felnőttek lesznek, a cigaretta rabjává válnak. És észbe kapnak… Felvázolódnak előttük a fiatalon elkövetett hibák, amik egész életüket befolyásolhatják. Nem kellett volna elrontaniuk a „boldog gyermekkort”. Volt választási lehetőségük. És ők nem éltek vele…

A cigarettát le lehet tenni. De soha nem válik belőled olyan ember, mint egy nem dohányzó. Csak nemet tudsz mondani rá, miközben vágyakozva nézel a cigarettás doboz után egy egész életen át…

Gondoljátok meg, megéri-e akár egyszer is rágyújtani…

Írta: Red Devil